Az első megrökönyödés után felvettük a hely fonalát, gyorsan taktikailag mi is választottunk kedvenc focicsapatot, hogy könnyen kijöjjünk a többi vendéggel. Valamint az is sokat segített, hogy az amerikai popipar termékeit Tankcsapda gyöngyszemek váltották fel.

Retek Borozó! Mármint már csak a valaha volt Retek emlékére ittunk. Fizetős a csócsó, nem lehet vágni a füstöt, fehérre van festve a plafon, nincsenek vulgáris feliratok a tégla falon és a törzsvendégek arcképei sincsenek már kiragasztva a pultra, sőt a törzsvendégek maguk is eltűntek. A sör még…

A névválasztásnak több vetülete is van, de számomra az egyik legkedvesebb, az a gondolat, hogy a méhészetek réméről, a baromfi udvarok rettegettjéről, a juh szaggatóról, a társadalom kirekesztettjéről kapta a nevét, akit a bajor környezetvédelmi miniszter csak " Bruno - das Problembär " -nek…

A Normafa tetején a tejködben ettünk egy rétes a várost a lábaink alá képzelve, és nem ittunk hozzá forraltbort.

Felavattuk Brunot! Megmutattok neki a hegyet! Kecses, kellemes, fürge vadóc. Már minden körülmény adott, már csak nekem kéne megtanulnom rendesen bicikliznem.  

Egy hirtelel rögtönzött családi vacsora, ahol a legújabb, esetlegesen készült, de meglepően jól sikerült ételkreámányommal debütálhattam. Sült gyömbéres körtés cékla fetasajttal. Könnyed fehér bort ajánlanék hozzá! Barack izűt, a déli lejtőkről! Nyami!

A Fecskében ebédeltünk volna a Dorkával és ott a lassú kiszolgálást sokkal könnyebb sörrel a kézben tolerálni. Ehelyett azonban végül a Ráday utca bangladesi polack panerját választottuk. Az hely varázsát a tízujjas konyha és az orrtól fülig sebhelyes arcú, ennek ellenére mindig kedves mosolyával…

Hét értékelőnk az ön identitás fotobeadandójának gondolatán távoli vízekre evezett.    

Szomszédommal beszéltünk össze egy közös vacsorára. Morzsa buli égi palotánkban. Kétszer is megvett, de soha meg nem ett jégsalátákat mentettünk meg a szelektáltlan, tucat szemétsorstól vörösborozgatva, miközben mértéktelen történeteken keresztül foglalkoztunk a mértéktartás művészetével.

Cák, cák, cák! Egyik lábam még a vintage turkálókban kutakodik, a másik ütemes mozgatásával probál ébren tartani az irodában, amíg befejezem az excel szerda 2.0-t. A fejemet meg egész elvesztettem, mikor a kapucsengőnk minden kiszámíthatatlansága ellenére megcsörrent és egy erős úriembert egy…