Bevallom, őszintén elegem van ebből a projektből. Utálom. Unom. Nyűgnek érzem. Nem vagyok blogger típus, nem vagyok nagyravágyó, csak szeretnék meginni egy sört a gimis osztálytársaimmal munkától megfáradva kedd este.

Varázslatos, hogy nagyjából ugyanezzel a csapattal ültünk össze, alig három hete a 33. NEMsörömet meginni összeszoritott farpofákkal, ma pedig csak móka volt és kacagás. Már kezdem azt hinni, hogy az osztálytalálkozók kínosságára vonatkozó elméletem egy önbeteljesítő jóslat, amivel a saját életemet…

A sztrapacskát öblítette volna le a Szlovák Sörözőben, pedig a Tóth Kocsmában, ahol hosszasan kerestem a többieket mire kiderült, hogy ők két utcával arrébb vannak, finomabb  sztapacska.

Egy új barátság első söre!

Tankörünk szabályzatának kisemmizése rövid lefutással történt. A mellékgindolatok diadalmaskodtak a figyelemért folytatott harcban a tankönyv felett. Egyszercsak már azon kaptuk magunkat, hogy véletlenszerű általános iskolai osztálytársak Facebook profiljait csekkoljuk. Hűha!    

Tankört alapítottunk Égipalotának csúfolt 4. emeleti lakásunkban. Kipattantak a konyha asztalra a laptopok és mindenki nagy kanál a tudást, kisebbel a bort szürcsölte magába. Fél óránként szabadott az intenziv információ bevitelt az időközben felhalmozodott mellékgondolatok szavakba öntésével…

Az alkohol a csaposunkra és társaságára is hatott, aminek az egyik hatása az lett, hogy elhagytuk az egységet, és ezzel felhagytam a nem megivott sörök számolgatásával péntek estére. A többi hatást pedig nem is érdemes sokat taglalnom, hiszen már teljes estés nagy játékfilmek is foglalkoznak vele.

Az ujjaimon számolgatva már nekem is soknak tűnt a nem bevitt alkohol mennyiség, de a körülöttem lévők viselkedése egyértelműen erre utalt. Csócsózással próbáltam józanságomat kezelni, és ez alkalommal nem vertem magam felelőtlen fogadásokba.

Egy poszt komment tengerében a válaszok válaszai között rejlett az információ, hogy a Rózsa Bisztróban is egy ominózus társaság verődött össze a Fanni hazajövetelének tiszteletére. Mi pedig majdnem lemaradtunk róla, mert térerő az továbbra sincs a Retekben.

A nosztalgikus helyhez nosztalgikus történetek kapcsolódtak, aminek kapcsán már majdnem azt gondoltam, milyen jó lehetett majorosnak lenni, de még időben lekapcsolta ezt a kosza gondolatot a toldisságom.