12 óra alvás, egy csupor méz, fokhagyma, meleg tea, C-vitamin és gyömbér után már csak egy gyógyászati ötlet maradt a tarsalyomban: PÁLINKA! Meg az, hogy libazsírral bekenjem a mellkasomat, majd foliába csomagoljam, mondjuk ezt még sose probáltam, ez előtt valahogy mindig meg szoktam gyógyulni.

A péntek esték általában arról híresek, hogy egy sört követ még egy. Torok kaparás - ezt a kifejezést pont ki is raktam az este folyamán az Imagine egyszerű szimbolumokat ábrázoló kártyáiból - ide vagy oda, csak legurult volna még egy sör az édentől keletre a jó hangulatra való tekintettel.

Mikor már minden potenciális péntek esti programomat lemondtam betegségre hivatkozva, mikor már meg volt a koncert jegyem új, boldog, egészségtől kicsattanó tulajdonosa, mikor már csak egy gondolat választott el a haza indulástól, megcsörrent a mobilom. A NEM-et mondásban, pedig híresen rossz…

A 48. sörömet a bürokráciára iszom és mind a 169 konzultációra, amit le kellett jelentenem újra, egyesével beszámozva!

"A 10 perc alatt a Nyugatiban vagyok, szóval még van 23 percünk egy utolsó sörre, hogy elérjem a vonatot!" - tételek általában megdőlnek. Tegnap sem volt ez máshogy.

A 46. söröm történetéről gyorsan le fog kopni a a tény, hogy meg se ittam. Sokat fogok erre a sörre gondolni februárban Macedóniában. Egy elhirtelenkedett fogadás, egy eltúlzott magabiztosság és pár beengedett gól azt eredményezte, hogy ahelyett, hogy meghallgathattam volna a Star War egyből egy…

A kedd esti Helvécia Söröző nagy termeiben szellősen helyezkednek el az emberek, de aki ott van, az a bútor darabokkal verseng a létjogosultságért. A csapos inkább szívességként gondol minden egyes lecsapolt sörre, mint üzleti szemlélettel. Mogorva alakja a törzsvendégeknek fenntartott asztalon…

Tompa, halk paffanással, hagyta el üvegét a dugó egy pillanatnyi csendet varázsolva a munka folyamatos billentyűzet kattogásába és papír suhogásába. Vörösbor helyett NeoCitran-ra fanyalodva, önmagam árnyékaként küzdöttem az Excellel. Vannak napok, amikor az embernek már reggel félbetörik a…

Montizás ide vagy oda, ezt a sört bizony én megittam volna, mikor leértem Pákozd főterére a defektes bicóval, ha nincs még a kocsma is zárva! De legalább újabb elem égett be, a mit ne hagyjak otthon listába, ami fontos lépés ahhoz, hogy egyszer elérjem a gyors-hatékony pakolás minimumot.

A kép teljességéhez hozzájárul, hogy nem nagy montis tapasztalattal rendelkezem és azt a keveset is egy simára döngölt cseh single trail-en szereztem, szóval ma ezért megharaptam a valóságot és fogaim között szorítva pereceltem egy-kettőt.