228. sörömet nem hinném el, ha a Kisüzemben mesélné nekem valaki. Vilca főterére érkezve izgatott készülődés fogadott minket. Földön fekvő fenyőket diszitettek lufikkal és különböző műanyag tárgyakkal, tésztaszűrővel és felmosó vödrökkel. Karácsonyfához képest furcsa, volt, hogy a falu, egyetlen utcájának a közepére állították a fákat, de az meg sem ütötte az ingerküszöbömet, hogy november közepén állítanak karácsonyfát, hiszen már itt is hetekkel ezelőtt robbant a karácsony őrület.

Később kiderült félre értettem a látottakat. Szó sem volt karácsonyról.

Az este közeledtével a fa körül felsorakozott a fúvós zenekar és a falu, mind a 80 fője táncra perdült.

Párosával vagy hármasával kezén fogva ropták körbe-körbe a fa körül. A kör közepén egy kapitány és fegyverhordozója moderálta az eseményeket. Kiválasztottak egy párt, akinek odaadták a körbe-körbe járó fenyőágat, hogy készüljenek fel. A következő körben a kiválasztott pár belépett a kör közepére, kapott egy gyűszűnyi ismeretlen eredetű, de egyértelműen nagyon erős italt, amit lehúzott. Majd poharát baltára cserélték kezében és a frissen felállított fa törzsére három ütést mért. Mindez addig folytatódott, míg a fa ki nem dőlt.

A hagyomány szerint, aki kidönti, annak vissza kell jönnie jövőre fát állítani.

A kidöntött fa felett nem sokat rimánkodtak, míg a zenekar át vándorolt a másik fa mellé mindenki újra töltött és folytatódott a mulatság.