Az ötezres hágó tetején hóesés fogadott minket. Két kezemet kitártam és néztem, ahogy meleg bőrömön elolvadnak a hópelyhek. Gyönyörű volt, én pedig könnyekben törtem ki. Akkor ott az az 5 perc volt nekem idén a tél, a karácsonnyal, a BHTCS-vel, a hógolyó csatákkal, a sítáborokkal és ez olyan sok volt így egyszerre, hogy egész elérzékenyültem, amit akár, hogy próbáltam elmagyarázni izraeli túra társaimnak, ők magabiztosan állították, hogy a télben bizony semmi jó nem lehet.