308. söröm helyett kiültem Santi teraszára La Joya völgyében és addig ültem itt, amíg le nem írtam az elmúlt két hónap söreinek történetét.

A kaktusz virág lett a kedvencem. 40 forintért megpucolva biggyeszti az ember kezébe a hölgy, akivel jó barátságot kötöttem, miután, egy hetes cuzcoi tartózkodásom folyamán, ahányszor elsétáltam mellette vettem egyet, ami gyakran megesett, mert az utcánk végén vesztegelt talicskájával.

306. söröm helyett egy inkáktól ellesett kőkerítést építettem a sátram köré. Az építkezés közben csatlakozott hozzám egy kutya is, aki gyorsan megértette, hogy enyém a belső rész, övé pedig a külső és még ezekkel a feltételekkel is önként vállalta sátram éjszakai felügyeletét.

305. söröm helyett csináltam egy közös selfit a hatezer méter magas Artesonrajuval, a Paramount Pictures logójának hegyével, azonban a köd miatt egy kicsit sejtelmes lett, mindenkinek a fantáziájára bízom a képet.

304. söröm helyett megfőztem Smack levesemet a sátor fedezékében és este 8-kor már álomra is hajtottam a fejem az eső ütemes zenéjére a Santa Cruz körtúrán, aminek teljesen egyedül vágtam neki, sátrammal és konyhámmal a hátamon.

303. söröm helyett kávét rendeltem és én lepődtem meg a legjobban, mikor kihoztak nekem egy bögre meleg vizet. Gyorsan végig gondoltam minden szavamat, hogy elképzelhető-e, hogy a spanyol tudásom viccelt meg megint, de a magabiztos kávé rendelés szintjére gyorsan eljutottam és nem volt ez máshogy…

302. söröm helyett reggel a nagy hegyen ébredve, kinyitottam a sátor zipzárját elkészítettem ezt a fotót, majd gyorsan vissza is húztam, mert bizony a viaskodó bikák, ilyen testközelből kicsit sem szórakoztatóak.

301. söröm helyett montit béreltünk és nekivágtunk a nagy hegyeknek. A bicok minősége hagyott maga után kivetni valót, de lábból lehetett kompenzálni. A túra extrémitása abban rejlett, hogy lefelé menet a sebesség és a terepviszonyok mellett az utánunk rohanó vadul csaholó kutyákkal is meg kellett…

300. söröm helyett kitártam a kezem mikor a nap kisütött, és abban a pillanatban elfelejtettem az összes ködben és esőben átsétált napot. Magamba szívtam a havas hegycsúcsokat és a tengerszemekkel tarkított völgyeket és kész voltam arra, hogy akár aznap elölről kezdjem az egészet.

Az ötezres hágó tetején hóesés fogadott minket. Két kezemet kitártam és néztem, ahogy meleg bőrömön elolvadnak a hópelyhek. Gyönyörű volt, én pedig könnyekben törtem ki. Akkor ott az az 5 perc volt nekem idén a tél, a karácsonnyal, a BHTCS-vel, a hógolyó csatákkal, a sítáborokkal és ez olyan sok…