216. sörömet egy igazi perui buliban ittam meg. A buli forgatókönyv bizonyos szempontból ugyan az mint otthon, csak az ütemezés eltérő. Itt a buliba érkezés és az első tánclépések között, alig telik el egy csekély kis idő és csak ezt követik az első fél, bátrabbaknak egy deci sörök.
Itt sok tánc, otthon sok alkohol után a magyar buli utoléri a helyit, és eljön a pillanat, mikor mindenki felszabadultan táncol, azzal a különbséggel, hogy az itt lejtett laza tánc otthon megbotránkoztatónak minősülne azoknak a generációknak is, akik már nem csárdást táncolva ismerkedtek.
Meggyőződésem, hogy a latinoknak csípő tájban több izmuk van, mint nekünk, csak ez lehet az oka annak, hogy ilyen látványosan tudják rázni.
Mikor már pont el tudtam volna kezdeni élvezni, hogy egy reggaeton video klipbe csöppentem a helyiek újabb lépéselőnyre tettek szert a forgatókönyvben. Épp megtaláltam az egyensúlyomat olyan mélyre guggolva, amilyen mélyre nem szégyelltem, a helyiek szintet léptek és elkezdtek hányni, csókolózni, vagy elhunyt szeretteikről beszélni. A muzsika összeborulósra váltott én meg ritmust vesztve hívtam egy ÜBER-t.